gototopgototop

Mennyeihír

  • сувениры оптом Киев
  • футболки оптом
  • посуда оптом
  • Ma 2018. szeptember 22, szombat, Móric napja van. Holnap Tekla és Líviusz napja lesz.

    A bővölködés törvényei 5. rész PDF  | Nyomtatás |  E-mail

    A Mennyei bankszámlád

    "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?! " (Mát.6,19-23) Csak úgy követheted Isten Igéjét, ha céltudatos vagy. El kell fogadnod, hogy Isten Igéje képviseli a legfelsőbb tekintélyt, és szó szerint kifejezi Isten szándékát.

    Ha azt mondja, hogy meggyógyultál, akkor meggyógyultál! Nem számít, mi erről a tested véleménye. Ha hiszel ebben az igazságban, és ennek megfelelően cselekszel, akkor Istennel való szövetséged,- vagyis Isten Igéje,- teljes érvényű igazsággá lesz az életedben, és az Ige által képviselt szövetség a fizikai testedre is kiterjed.

    Ezt az igazságot az anyagiak és a bővölködés területén akkor kezdtem megtanulni, amikor egyetemre mentem. Megrémített a gondolat, hogy újra iskolába fogok járni! Harmincéves voltam, feleséggel és két kisgyermekkel, és fogalmam sem volt, hogyan tartom majd el őket. Többen azt mondták, hogy hibát követtem el, és a családom éhezni fog. Mégis elfogadtam az Úr elhívását, és hittem, hogy be fogja tölteni a szükségleteimet. Sokan gondolták rólam, hogy meghibbantam! A világ rendje szerint az egyetemistáknak nincstelenségben kell tengődniük, de az Ige nem mondja ezt. Abban semmi ilyet nem olvashatunk: Isten betölti a szükségeidet az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen, ahogy kikerülsz az egyetemről. Akkoriban vajmi keveset tudtam arról, hogyan kell hitben járni, de makacsul eltökéltem, hogy megtanulom. És Isten gondoskodott rólunk.
    Soha senkitől nem kértem egy fillért sem. Kezdtünk ráérezni, hogy mit is jelent hitben járni. A Máté 6,20-ban Jézus azt tanítja, hogy: "gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják." Az Ige tehát ezt mondja, de mi vallásos fejjel így olvassuk: ˝ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön..., hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti..., és ahol egy ujjal se nyúlhattok hozzá, amíg a mennybe nem kerültök.˝ Hozzátettük a magunk kis fogalmait, de Jézus nem így értette. Ő ezt mondta: "Ha hagyjátok, hogy a menny kincstáratokká váljék, hogy számotokra onnan származzék minden ellátás; akkor történhet bármi itt a földön, olyan bank áll majd mögöttetek, amelyet senki ki nem rabolhat, és senki sem juttathat csődbe." Amit most beteszel, a szükség idején visszakaphatod. Jézus itt nem arról beszél, mi történik majd, ha a mennybe kerülünk. Itt Isten jelenlegi ellátásáról tanít.

    Ha megfigyeled, a Máté 6-ban azzal fejezi be a prédikációját, hogy a te mennyei Atyád tudja, hogy szükséged van ezekre, te pedig keresd először Isten országát és az Ő igazságát, és mindezek megadatnak néked. A Timóteushoz írt levél ugyanezt illusztrálja: "Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki gazdagon megad nékünk mindent a mi bőséges tápláltatásunkra. Jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szívesen adakozók, közösséget vállalók, kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy megragadják az örök életet" (lTim.6,17-19). "Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban." Pál arról beszél, hogy akik gazdagok itt a földön, nem bízhatnak a vagyonukban. Ezért mondta Jézus, hogy a gazdagnak nehéz bejutni az Isten országába. Ha egy gazdag ember a pénzében bízik, szívét a vagyona fogja uralni. Akkor pedig a Sátán becsaphatja, és a gazdagság csalárdsága megfojthatja benne Isten Igéjét, végül pedig gyümölcstelenné teheti (lásd Márk 4,19). "…se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki gazdagon megad nékünk mindent a mi bőséges tápláltatásunkra. Jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szívesen adakozók, közösséget vállalók, kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy megragadják az örök életet"
    Az örök életet nem akkor nyered majd el, amikor a mennybe jutsz. Itt a földön kapod meg hit által, úgy, hogy megveted a lábad a szabadságban, amelyre elhívattál, és szilárdan megállsz benne. Amikor arról olvastunk a 23. Zsoltárban, hogy Isten asztalt terít nekünk, valami mennyei ünnepre gondoltunk. Ő azonban azt mondja, hogy ellenségeink előtt terít meg nekünk. Márpedig az ellenségeink nem a mennyben élnek, hanem itt a földön! Amikor az Úr ezt megmutatta, azt mondta: "Ha a gyermekeimet asztalhoz tudom ültetni, akkor már minden rendben van!" Pál arra kér bennünket, hogy legyünk "szívesen adakozók, közösséget vállalók" s így gyűjtsünk magunknak kincset mennyei bankszámlánkon.
    Jöhet ínséges idő, de a kincs ott lesz letétben! A létező ÖSSZES pénz, arany és más érték már itt van a földön. Amikor adakozom, a menny lefoglal ezekből a földi javakból egy bizonyos hányadot, és nincs a világon olyan erő, amely visszatarthatná tőlem, amikor igénylem! Mivel a mennyben gyűjtött javakról pontos nyilvántartást vezetnek, így igénylésemnek semmilyen földi erő nem mondhat ellent.


    Éppen Daytonban szolgáltam (Ohio állam), amikor egy délutáni ima alkalmával az Úr arra az igeszakaszra hívta fel a figyelmemet, ahol az áll, hogy gyűjtsünk kincset a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem teszi tönkre. Miközben olvastam, így szólt hozzám:

    „A rozsda az infláció és az üzleti pangás. Ha a mennyei páncélszekrényedbe, bankodba és raktáradba veted a bizalmadat, akkor bármi is történik a világgazdaságban, te bővölködni fogsz! – majd folytatta: - ˝Nem mondtam soha, hogy ez a kincs nem használható fel addig, amíg a mennybe nem jutsz."

    A Timóteushoz írt levél azt tanácsolja, hogy gyűjts kincset magadnak jó alapul a jövőre, amikor szükséged lesz rá (1Tim.6,19). A mennyei bankot nem fenyegetik sem rablók, sem csőd. A kellő időben mindig rendelkezésedre áll. Eddig a pontig abban hittem, hogy amikor adakozom, számíthatok rá, hogy azonnal megtérül a teljes összeg a százszorosával együtt. Zavarba ejtett azonban, hogy ez nem mindig történt meg. Megkérdeztem hát az Urat, mi ennek az oka. Sohasem szenvedtem ugyan hiányt, de mégsem értettem teljesen, mi áll a dolog hátterében, amíg meg nem magyarázta:

    „Nem volna értelme átutalni egy földi bankba az összes pénzt, amit a mennyben megtakarítottál, amíg nincs szükséged az egészre. A földön tartott pénz kiszolgáltatottá válik a Sátán és a világ pénzügyi rendje számára. Ha ma adnék neked ezer dollárt, kilenc hónap múlva valószínűleg nem érne többet hétszázötvennél. Tanulj meg hinni abban, hogy ezt a pénzt letétbe helyezted, és amikor szükséged van rá, csak kiáltanod kell érte. Az én bankomban kamatoztasd a pénzedet olyan árfolyamon, amelyet az én Igém garantál. Ha együttműködsz a pénzügyi rendszeremmel, szinten tarthatjuk a mindenkori árfolyamot. Nem számít, ha egy milliárd dollárba kerül is egy szelet kenyér,– én viselem a költségét!"

    Hát, ha Isten megengedheti ezt magának, akkor én is. Végtére is, Ő az Apám! Ohióbeli tartózkodásom idején a televíziós szolgálatom felől is szólt hozzám Isten. Akkor még el sem tudtam képzelni, milyen forrásból fedezzük majd a működését, de azt már régen megtanultam, hogy emiatt ne hátráljak meg. Tudtam, hogy az Úr majd sínre teszi az ügyet. Nem érdekelt, miképp lehet kivitelezni, vagy hogy mik a pénzügyi részletek. Tudtam, hogy csak egy módon sikerülhet a tervem,– ha adakozom.
    Aztán átvillant rajtam a gondolat: semmit sem adott még, aki mindenét oda nem adta, és azonnal az ikermotoros repülőgépem jutott eszembe. Bevallom, a hideg futkosott a hátamon! Büszkeségem és örömöm volt az a kis repülőgép. A tizedet is azzal a hittel fizettem, hogy Isten megadja nekem, és mivel Tőle kaptam szolgálati eszközként, igen nagy becsben tartottam. És akkor rádöbbentem, hogy meg kell szabadulnom tőle, nem engedhetem, hogy elválasszon Istentől. Imádkozni kezdtem, és az Úr szólt hozzám:

    "Ha majd megérted, hogy milyen áldás felé vezetlek, szerződést kötsz velem, hogy segíthesselek anyagilag. Engem tégy Úrrá az anyagi életed fölött."

    Pontosan így is tettem. Szerződést kötöttem, amelyben letétbe helyeztem a mennyben a repülőgépet arra az időre, amikor majd szükségem lesz rá. Nem akartam megválni a géptől, de tudtam, hogy Isten azért kéri el, hogy valami többel, értékesebbel viszonozza. A hitem azt diktálta, hogy bízzam rá magam Isten Igéjére, mert az igaz. Így hát megfegyelmeztem a gondolataimat, és a hitemre hangolódtam rá, nem a félelmekre. A következő egyezményt kötöttem az Úrral:
    ,,1971 október 4-én a repülőgépemet átadom az Úrnak, hogy az árát Isten Igéjének hirdetésére fordíthassa, akár televízió, akár bármilyen más eszköz által." Ezt a szövetséget a Lukács 6,38 ("Adjatok, néktek is adatik…") és Márk 10,30 ("...aki száz annyit ne kapna most, ebben az időben") alapján kötöttem az Úrral. Az egyezmény ezt a kijelentést is tartalmazta: "A repülőgép eladásából származó pénzt önszántamból adom, és számítok a megtérülésére."
    Azután a motorokon generáljavítást és némi karbantartási munkát végeztettem, majd megcsinálták az éves kötelező átvizsgálást is. Összesen kb. 8000 dollárt költöttem erre a berendezésre, amely tulajdonképpen már nem is volt az enyém.
    Isten szeretet, és ebből az következik, hogy az Isten erejét kormányzó törvények az adás törvényei. Ha megtöröd ezeket a törvényeket, az erő nem tud többé munkálkodni! Isten rendszere igazán különlegesen működik: először is keres egy teljesen kilátástalan helyzetű személyt. Gondoskodik számára magról, amit elvessen, hogy elkezdhessen adakozni. Végül megtéríti az adomány százszorosát. Ilyen pénzügyi műveletet csak Isten engedhet meg magának, és az irányítására is csak Ő képes!
    1971 októberében kötöttem meg azt a szerződést, amelyben Isten rendelkezésére bocsátottam a repülőgépemet. 1972 február 11-én, amikor az alabamai Birminghamben tartottunk istentiszteletet, az Úr úgy vezetett, hogy átadjam egy bizonyos evangélistának. Megtettem. Nagyon fontos, hogy megértsd: amikor Isten arra kért, hogy ajándékozzam el a gépet, egy pillanatig sem haboztam. Isten már majdnem négy hónappal előre előkészítette ezt az ügyletet, s így volt időm arra, hogy megszabaduljak a birtoklási vágy szellemétől, amely annyira kötött a repülőhöz. Ezért voltam képes azonnal cselekedni, amikor Isten szólt. Nagyon izgalmas volt! Még hazarepültünk a géppel, aztán átadtuk új tulajdonosának.
    A szolgálati ütemtervem azonban még mindez előtt készült, és ez repülőgép használatára kényszerített. Ráadásul a programtervet magánrepülőre építve állítottuk össze, így semmiképp sem lehetett légi járatokkal vagy autóval teljesíteni. A helyzet ugyanis az, hogy az Egyesült Államokban hatszázötven repülőtér fogad légi járatokat, a miénkhez hasonló gépeket viszont nyolcezer. Érthető, hogy azonnal szükségünk volt egy másik gépre.
    Ekkor az Úr szólt hozzám:

    "Ha elhelyezed nálam a repülőgépet bankbetétként, lehetővé teszem, hogy a televíziós szolgálat intézéséhez szükséges összeget felvehesd."

    A filmezés és a műsor elkészítése néhány hónapot és több ezer dollárt vett igénybe. Azt már tudtam, hogy a rendszeres adást hogyan tarthatjuk fenn: Akik hallgatták az Igét, támogatni fognak, s így Isten üzenete másokhoz is eljut majd. De természetesen az indulási időszakban még nem voltak nézők, ez pedig további szükségekkel tetézte a repülőgép hiányát.
    Az Úr azt mondta:

    "Én majd kezembe veszem az ügyet, ha te a megfelelő bankbetéteket beteszed."

    Így is történt. Február 21-én, mindössze tíz nappal később, birtokunkban volt az új gép és a televíziós szolgálathoz szükséges pénz is. Mindössze tíz napba telt! Csak Isten intézhette így ezt a helyzetet. A második repülőgép ötször értékesebb volt az előzőnél. Nagyobb is, gyorsabb is volt, magasabban és messzebb repülhettünk vele. Tulajdonképpen pontosan ilyen gépet kértem, és egy fillér, nem sok, annyi adósságunk sem maradt utána! Dicsőség az Úrnak!
    Meg kell tanulnunk, hogyan helyezhetünk el megfelelő módon bankbetéteket a mennyben, hogy aztán a szükség idején kivehessünk onnan. Ha egyszer elfogadod, hogy letétbe helyeztél egy dolgot, könnyű lesz elhinned, hogy vissza is kapod Istentől. Könnyebben fog működni a hited. Egyáltalán nem nehéz elhinni, hogy Isten megadja azt a pénzt, amit betettél a bankba a sarkon. Amikor kitöltöd a csekket, hogy levehess egy összeget a számládról, nemigen kell hitet gyakorolnod. Ahhoz viszont jókora hit szükséges, ha úgy akarsz pénzhez jutni, hogy előzőleg semmit sem tettél be. Ugyanez az elv érvényes Istennél is. Az én esetemben ez az akció azért folyt le ilyen gyorsan, mert már megnyitottam a betétet a mennyben, hogy bármikor kivehessek róla.
    Sok ember nyitott ugyan bankszámlát Istennél, de sohasem vették igénybe, mert még nem jöttek rá, hogy most, a jelenben gyűjtöttek kincset maguknak.

    Letét elhelyezése a Mennyei bankszámládra

    A mennyei folyószámlára alapvetően négyféleképpen adakozhatunk, vagyis helyezhetünk el bankbetétet a mennyben. Ez a négy mód a tized fizetése; a szegényeknek való adakozás; az evangéliumba való befektetés és az Isten dicsőítéseként történő adás. Tekintsük most át röviden mindegyiket, hogy megtanuljuk a működési elveiket. Fontos megértened, hogy ezek az adakozási módok határozottan elkülönülnek egymástól, de mégis van bizonyos átfedés közöttük. Mindegyiket a rá jellemző igei törvények szabályozzák, és mindegyik a maga törvényeinek megfelelő profitot hozza.
    Például a tizedfizetés nem ugyanaz, mint az evangéliumba való befektetés. A tizedfizetés olyan befektetés, amelynek során a jövedelmednek Istenhez tartozó hányada közvetlenül Hozzá jut. Tizedfizetőként bizonyos előjogokkal rendelkezel és erről fogunk most beszélni.

    A tizedfizetés

    Az anyagiak területén természetesen a tized a legismertebb téma a keresztények számára. Csaknem mindannyian ismerjük a tizedfizetés gyakorlatát, igazi jelentőségével azonban csak nagyon kevesen vannak tisztában. A tized fizetéséről adott törvényben Isten megparancsolta Izraelnek, hogy első termésük tíz százalékát adják Neki. Már említettem korábban, hogy amikor Isten először mondta, hogy tanítsak a tizedről, az 5Mózes 26-hoz kalauzolt, ahol bevezette ezt a gyakorlatot Izraelben. Olvassuk el, tehát ezt a részt az első verstől, és nézzük meg, hogy miként érvényesül a tized törvénye az Újszövetségben. "Mikor pedig bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban..." Hogyan vonatkozik ez a keresztényekre? A Kolosse levélben 1,13-ban Pál leírja, hogy Isten megszabadított bennünket a sötétség hatalmából, és átvitt minket az Ő drága Fiának országába. Isten országában élünk. Beléptünk abba az örökségbe, amely Jézus Krisztus által a miénk, és amelyet az Ő nevében birtokolunk. Jézus Krisztusba vetett hitünk által rendelkezünk egy olyan okmánnyal, amely igazolja a jogcímünket e királysághoz. Isten tehát hatalommal ruházott fel bennünket, a tizedfizetés kiváltságával pedig azt akarja megmutatni nekünk, hogyan tarthatjuk hatékonyan ellenőrzésünk alatt az anyagi szférát.
    Nézzük tovább az ószövetségi igeszakaszt: "...akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, amelyet szerezz a te földedből, amelyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba, és menj arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve. És menj be a paphoz, aki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, amely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja" (5Móz.26,2-3). Ki ez a pap? A Zsidó levél szerint Jézus a mi Főpapunk (Zsid.3,1). Sőt, ugyanez a levél leszögezi azt is, hogy Jézus személyesen vesz tőlünk tizedet (Zsid.7,8). Nekünk tehát Hozzá kell vinnünk a tizedet, és ezt kell mondanunk: "Megvallom a mai napon az Úr Isten előtt, hogy azért az örökségért jöttem, amelyről az Úr megesküdött, hogy nekem adja." Ez rendkívül fontos része a tizedfizetés folyamatának: tégy vallást a Főpapod előtt. A 4. vers: "És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé." Ezen a ponton követjük el a mulasztást. Amikor hozzánk érnek a kosárral, gyorsan bedobjuk a tizedpénzt, vagy gondolkodás nélkül borítékba zárjuk. Ehelyett azonban Jézushoz kell vinnünk, aki viszont Isten oltára elé helyezi.
    Az ige további részében az Úr felépít Izrael számára egy megvallást. Az 5-10. versek megemlékeznek azokról a hatalmas tettekről, melyeket véghezvitt az életükben, és arról is, hogy megszabadította őket az egyiptomi rabságból. Nekünk, keresztényeknek, változtatnunk kell e megvallás szövegén az Újszövetségben elfoglalt pozíciónknak megfelelően.

    Mi a világ bűnösei voltunk, tehát a megvallásunknak valahogy így kell hangzania:

    "Azon a földön állok most a Mindenható Isten országában, amelyet Tőled kaptam Jézus Krisztusban. Bűnös voltam, és a Sátánt szolgáltam, ő volt az istenem. De segítségül hívtam Jézus Nevét, és Te meghallottad kiáltásomat. Megszabadítottál a sötétség erejétől és hatalmából, és átvittél engem a Te drága Fiad országába. Jézus az én Uram, és mint Főpaphoz, most Hozzá viszem munkám első gyümölcsét, és ezzel imádlak Téged. Örvendezem mindabban a jóban, amit nekem és hozzátartozóimnak adtál."

    Ez megfelel annak a megvallásnak, amely felidézi Izrael szabadulását Egyiptomból. A Bibliában ugyanis ez az esemény annak az előképe, amikor mi kiszabadulunk a Sátán rabságából. Izrael Egyiptomra mutatott a megvallásában, mi pedig a Golgotára.

    A következő - az egész 5Mózes 26-ra alapuló- megvallást, vezérfonalként használhatod:

    "Megvalljuk ezen a napon Neked Urunk, hogy beléptünk abba az örökségbe, amely felől megesküdtél, hogy nekünk adod. A Mindenható Isten országában vagyunk, azon a földön, amelyről Jézus Krisztusban gondoskodtál. Bűnösök voltunk és a Sátánt szolgáltuk, mint istenünket. De segítségül hívtuk Jézus Nevét, és Te meghallottad kiáltásunkat, és megszabadítottál minket a sötétség ereje és hatalma alól, és átvitté bennünket a te drága Fiad országába.
    Jézushoz, a mi Urunkhoz és Főpapunkhoz visszük bevételünk első zsengéjét, és azzal imádjuk az Urat, a mi Istenünket. Örülünk mindannak a jónak, amit nekünk és a mieinknek adtál. Hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, és mindenben aszerint cselekedtünk, ahogy megparancsolta nekünk. Most tekints le a mennyből, szent hajlékodból, és áldj meg bennünket, ahogyan az Igédben mondtad."


    Mindez része a tized fizetésének, és könnyen belátható, hogy nem lehet megtenni néhány másodperc alatt, amíg a kosár elhalad előttünk. Tervszerűen kell végezni, de biztosítalak, minden rááldozott perc megtérül!
    A feleségemmel kitöltjük a tizedről való csekkeket, feltartjuk az Úrhoz, és szánunk időt arra, hogy imádkozzunk felettük. Pénzünk így Isten imádásának eszközévé válik.
    Az 5Mózes 26,10. azt mondja: a főpap az oltár elé helyezi a tizedeket, és imádja velük Istent. El tudod képzelni, amint Jézus dicséri Istent a pénzeddel? Ejha! Micsoda kép!
    Van egy másik része ennek a megvallásnak a 14-15. versben, amely nagyon fontos: "Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; aszerint cselekedtem, amint parancsoltad nékem. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből, a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, amelyet nékünk adtál, amint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet." Ezzel ellentétben mi így gondolkodtunk: "Folytatom a tized fizetését, és talán valamikor nemsokára észreveszi, és megáld engem." Ez így helytelen. Isten áldását az Igébe vetett hit által vesszük át. Nem automatikusan kapjuk, ahogy az üdvösséget sem. Ilyen megfontolással ezt is mondhatnád valakinek: "Járj csak a gyülekezetbe, és ha szerencsés vagy, Isten nemsokára üdvösséget ad!" Nem. Ahhoz, hogy az üdvösségre vezető törvények hatni kezdjenek az életedben, cselekedned kell e törvények alapján. Ugyanez érvényes a bővölködésre is. Ahogy Malakiás könyvéből is láthatjuk (Mal.3,10-11), a tizedet fizetőknek Isten megígérte, hogy megnyitja számukra a menny ablakait, és kiönti rájuk az áldását úgy, hogy szinte még befogadni sem lesznek képesek.

    Néhány éve lehetőségünk nyílt arra, hogy mindezt gyakorlatba ültessük. Egy barátom építkezési vállalkozása holtpontra jutott, s már hosszú ideje nem kapott megrendelést. Valamit tenni kellett, így hát eljött hozzánk imáért a feleségével. Miközben imádkoztam érte, az Úr megmutatta, hogyan kezeljük a nehézséget. Ez az ember fizette a tizedet, így azt az Igét alkalmaztuk, amely a Malakiás 3,10-11-ben áll: "Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura." Ennek szellemében imádkoztunk, és hittük, hogy Isten bőséges áldást fog adni.
    Azután megdorgáltuk a Sátánt, a pusztítót. Ezt mondtuk: "Sátán, ez az ember fizeti a tizedet, és nincs jogod hozzá, hogy megkötözd az üzleti vállalkozását. Jézus nevében megparancsoljuk, hogy azonnal vedd el róla a kezedet!" Amikor körülbelül három hónappal később beszélgettünk, elmondta, hogy az ima után fényesen beindult az üzlet. Dicsőség az Úrnak!
    Az Ige azt állítja, hogy ha fizetjük a tizedet, ilyen jogok illetnek meg bennünket. Ha fizeted a tizedet, ezzel anyagi sikered és bőséged alapjait veted meg. Bankbetéteket helyezel el Istennél, amelyeknek a szükség idején hasznát veheted. Ne várd meg, míg sarokba szorítanak, már előtte gyakorolj hitet ezen a területen. Akkor építsd fel a hitedet, amikor még jól mennek a dolgok. Ha megtanulsz az Igének való engedelmességben élni, akkor mosolyoghatsz majd, amikor a Sátán megpróbál a falhoz szegezni, mert tudod, hogy te megtetted a magad részét. Az anyagiak területén is megtört a hatalma fölötted! Ha az isteni szövetség alapján állva élsz azokkal a jogokkal, amelyek téged, mint tizedfizetőt megilletnek, a Sátánnak nincs esélye veled szemben. Isten melletted van, és megdorgálja a kártevőt. Ha pedig éppen rosszul állsz anyagilag, ne várj a tizedfizetéssel! Ebben a helyzetben egyszerűen nem engedheted meg magadnak, hogy várakozz!

    A tized elsősorban Istené. "Avagy az ember csalhatja-é az Istent? Ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis [az angol fordításban: mert] csaltok engem: a nép egészben!" (Mal 3,8-9). Ez az igerész világossá teszi, hogy aki nem fizet tizedet, megrabolja Istent, és emiatt átok alatt él. Azonnal kezdj el tizedet fizetni! Ha semmi pénzed sincs, keress valamit az ingóságaid között, és még ma add oda. Ennek az átoknak a megtöréséhez nem vezet ennél gyorsabb és biztosabb út. Ha pénzt kapsz, ELSŐ dolgod legyen, hogy kiveszed Isten részét, és felajánlod neki. "Tiszteld az Urat a tőkédből és [tisztességes munkákból származó] jövedelmedből és minden bevételed első gyümölcséből. Így telnek meg bőven tárházaid, és kádjaid újbortól túlcsordulnak" (Péld.3,9-10, a The Amplified Bible fordítása alapján). Ne feledd, az Ige kijelenti, hogy Isten ad erőt a meggazdagodáshoz, és az Úr áldása tesz vagyonossá.
    Amikor tizedet fizetsz, Isten átveszi a jövedelmed tíz százalékát földi munkájának céljaira. Ez a munkája pedig abban áll, hogy szolgálatokat biztosít a számodra. "És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul a szentek tökéletesbítése céljából, szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére" (Ef.4,11-12). Adás terén nem versenyezhetsz Istennel! Ő még a maga tíz százalékát is visszaforgatja, hogy gondoskodjon arról, hogy tökéletesedj, felkészült légy, és épülj.
    Ez felvet egy kérdést: hová kell befizetni a tizedet? Vannak, akik úgy gondolják, hogy csak gyülekezetek kaphatnak tizedet. Ez azonban csak akkor igaz, ha a szellemi táplálékunk forrása a gyülekezetünk. A Bibliában azt olvashatjuk, hogy a "raktár"-ba hozzuk be a tizedet, hogy ENNIVALÓ legyen Isten házában. A tárház (raktár) az a hely, ahol az élelem megtalálható.

    Ezrekről tudok, akik a legkülönbözőbb felekezetekhez tartozó gyülekezetekbe járnak, de ott semmiféle szellemi táplálékból sem részesülnek. Az ilyen gyülekezet hogyan lehetne tárház? Az 5Mózes 26,14 a The Amplified Bible fordításában így hangzik: "Nem ettem a tizedből...halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; aszerint cselekedtem, amint parancsoltad nékem." Eszembe sem jut, hogy Isten tizedét valami holt munkába fektessem be. Ha egy halott gyülekezetbe akarsz befektetni, olyanba, amely senki felé sem szolgál, akkor tedd be a saját pénzedet, de a tizedet akkor is olyan tárházba vidd, amely Isten életével táplálja az embereket. Sok gyülekezet és alapítvány csak a Sátán lerakatául szolgál, hogy távol tartsa az anyagi eszközöket attól az ébredéstől, amely a földön ma kibontakozik. Minthogy a tized először is Isten pénze, és mert Jézus az, Aki kézhez veszi és kezeli (lásd a Zsid.7,8-at), imádkozz e kérdés eldöntéséhez. Hagyd, hogy Ő mondja meg, hol kell azt kamatoztatnod.
    Tisztában vagyok azzal, hogy amit itt leírtam, nem nagyon fér meg néhány gyülekezet tanításával, mégis tudom, hogy helytálló. Krisztus Testének pénzügyei felett Jézus az Úr! Ő méltányos és igazságos Isten tizedének szétosztásában. Ha egy gyülekezet táplálja az embereket, meg fogja kapni a részét. Ha egy evangélista gondot fordít az emberek ellátására, Jézus megadja neki az Isten tizedéből ráeső részt. A különféle szolgálatoknak mind táplálniuk kell Isten népét. Csak ebben az esetben méltók arra, hogy Jézus betöltse egyéni elhívásukat jóval a legalapvetőbb szükségleteik felett is.

    Adakozás a szegényeknek


    A bankbetét második formája a szegényeknek való adakozás. A Példabeszédek 19,17 megállapítja: "Kölcsön ád az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki." Számíthatsz rá, hogy visszakapod azt, amit a szegényeknek adtál. A szegényeknek való adakozással nem búcsúzol el a pénzedtől, hanem ilyenkor lényegében az Úrnak adsz kölcsön, és Ő visszafizeti neked. Ő az adományt kölcsönnek tekinti, s minthogy azt tanítja nekünk, hogy ne tartozzunk, Ő sem marad adósunk azzal a pénzzel. Mihelyt kölcsönadod, Ő megfizeti. Ha Jézus most hozzád lépne és kölcsönkérne tőled száz dollárt, nem gondolod, hogy visszafizetné? Lényeges megértenünk, hogy minden anyagi gazdagság itt van a földön.
    Nem a mennyből fog ránk zuhogni, mert már itt van a földön, és több is van belőle, mint amennyire bárkinek is szüksége lehet. A Biblia beszél arról, hogy a tengerek bőségét fogjuk szopni, és a homokba rejtett kincset (lásd 5Móz.33,19). A probléma csak az, hogy nem tudjuk, hogyan érhetjük el ezeket az elrejtett javakat.
    Azonban a szegényeknek való adakozás által nemcsak azt tesszük lehetővé, hogy Isten velünk legyen anyagi téren és megáldjon minket, hanem hogy megáldja az ínségben lévőket is. Fontos tisztázni néhány dolgot az adásnak eme formájáról. Egy közeli barátom mesélte, hogy elvitt egyszer egy szegény asszonynak ezt-azt. "Még az ajtóhoz sem értem -mondta-, amikor a nő megkérdezte, nem volna-e valami konyhaeszközöm vagy hasonló a számára." Ez a magatartás eléggé zavarta őt, ezért imádkozni kezdtünk, és eközben az Úr így szólt hozzám:

    "Te ugyanígy viselkedsz velem. Adok neked valamit, és hamarosan már valami más ügyben rángatod a kabátujjamat. No most részemről rendben a dolog, de értsd meg, egy szegény embernek te vagy az egyetlen reménysége. Számára te képviseled azt az ellátást, aminek mindig híján volt."

    Hát így már egész más! A szegények úgy vélik, hogy ez a világ a gazdagoké, mert a Sátán a nincstelenséggel és mindenféle elnyomással uralkodik rajtuk. Amikor megérted, hogy a Sátán áll a szegények nyomorúsága mögött, meg látod azt is, hogy az életükben Isten erejére van szükség. Ha gondoskodsz róluk anyagilag, akkor attól sem fogsz húzódzkodni, hogy elvezesd őket az evangélium elfogadására. Valahányszor én ilyen módon adakozom, mindig megmagyarázom, hogy mit mond az Ige, és beszélek nekik Jézusról. Elmondom nekik, hogy Jézus az ellátásom forrása, és ez az ő számukra is lehetséges. Azt is fel kell ismerniük, hogy ők maguk is Isten földi csatornáivá válhatnak valaki más felé. Etethetsz egy tolvajt reggeltől estig- legföljebb egy jóllakott tolvaj lesz belőle -, az étel nem változtat meg senkit. Isten Igéje az, ami belülről átformál!
    Ha megfelelő módon adakozol a szegényeknek, akkor bizonyságot is  tehetsz nekik, bemutathatod Isten erejét. Sohasem adok a nincsteleneknek úgy, hogy ne beszélnék nekik Jézusról. Ha részesülni kívánnak az anyagi javaimból, először meg kell hallgatniuk, amit mondani akarok Róla.  Jézus tanított az alamizsnáról, ami nem más, mint a szegényeknek való adakozás. A szolgálatát leíró bibliai utalásokból kitűnik: Jézus közismert volt arról, hogy adakozott a rászorulóknak. A hegyi beszédben így tanít: "Te pedig, amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed" (Mát.6,3). Névtelenül adakozni még élvezetesebb, ilyen örömöt semmi más nem nyújt! Ráadásul a következő vers így fo1ytatódik: "Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván." Ő MAGA jutalmaz meg téged. Dicsőség az Úrnak ezért a nagylelkű üzleti ajánlatért!

    Befektetés az evangéliumba

    A Márk 10,29-30-ban Jézus ezt mondta: "Bizony, mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit énérettem és az evangéliumért, aki száz annyit ne kapna most, ebben az időben." Ez nem más, mint az evangelizálás munkájába történő befektetés, hogy az egész világon terjedhessen az örömüzenet. A Nagy Küldetés így szól: "Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek˝ (Márk 16,15). Ez mindannyiunk kötelessége, ha pedig nem mehetünk személyesen, küldenünk kell valakit magunk helyett. Mind annyiunknak részt kell vennünk ebben a megbízatásban.
    A misszionárius Isten apostola, eszköz a világ evangelizálására. Sajnálatos módon nem sokra becsülik. Általában a rangsor végére helyezik, és nem az élére. Pedig megérdemli az anyagi támogatásunkat és az imatámogatást is. Bármire legyen is szükség az evangélium hirdetéséhez, Isten minden hatalmával és erőforrásával ott áll e munka mögött. Ha az Igét nem prédikálják, nincs hit sem (lásd Róm.10,14); hit nélkül pedig senki sem nyerhet üdvösséget (lásd Ef.2,8). Ha valaki még sohasem hallotta az Igét, az olyan, mintha az ő számára Jézus nem halt volna meg. Elmondhatjuk tehát, hogy a Kereszt hiábavaló lenne, ha Isten nem támogatná az evangélium hirdetését.

    Az evangéliumba való beruházás egy másik módja az olyan szolgálatok támogatása, amelyek arra tanítják Isten népét, hogy legyenek sikeresek a szellemi életben. A tanító szolgálatokra Isten nagy felelősséget helyez, következésképpen nagy áldásban is részesülnek. Bármely, e téren jártas szakember felvilágosíthat, hogy a beruházás leggyümölcsözőbb módja a masszív és rendszeres befektetés egy biztos vállalkozásba. Márpedig Isten munkájánál semmi sem megbízhatóbb! Kezdj el rendszeresen befektetni, és ezt végezd hűségesen.
    Térjünk most vissza a Márk l0,29-30-hoz, ahol Jézus kijelentette, hogy az evangélium hirdetésébe való befektetés minden embernél beválik. Péter erre így szólt: "És velünk mi lesz? Mi mindent elhagytunk, és követtünk téged." Ezt úgy kérdezte, mint aki arra gondol, hogy Jézus munkacsoportja még ezeknek a törvényeknek a tekintetében is különleges státuszt élvez. Jézus válasza félreérthetetlenné tette, hogy mindaz, aki befektet az evangéliumba, joggal számíthat rá, hogy a százszorosa fog megtérülni.

    Dicsőítésként való adakozás Istennek

    Ahogyan Izrael is ajánlott fel áldozatokat Isten dicsőségére, a mai hívők is dicsőíthetik Őt adakozás által. Érdemes megjegyezni, hogy Izrael nem mutathatott be áldozatot hibás állatból. Ez az elv ma is érvényes. Ha egy másodkézből szerzett cipő az adományod, akkor te is hasonlóra számíthatsz majd. Ne az elnyűtt holmidat ajándékozd el, hanem a színe-javát, akkor sohasem fogysz ki a jó dolgokból. Én is így tettem, amikor felajánlottam a repülőgépemet Istennek, akkoriban ugyanis az volt a legértékesebb ingóságom.     Néhány éve egy evangélista keresett fel a problémájával: "Nem értem, hogy miért, de a jövedelmem teljesen elapadt - panaszolta. - Hetek óta már egy fillér bevételem sincs." Mivel aznap reggel éppen a Lukács 6,38-ból prédikáltam, elmondtam neki, hogy az adakozás a kulcs. Adnia kell abból, amije van. Ha nem pénzt, hát valami mást. Hazament, és összeszedte a ruháit (egy öltöny, egy sportkabát és egy munkásnadrág kivételével mindent), majd szétosztotta azoknak, akiket a munkanélküli irodán talált, és hirdette nekik az Igét. Mikor aznap este istentiszteletre jött, valósággal ragyogott. Szinte megrészegedett attól, hogy az adakozásával Istent dicsőíthette! Aznap este közel 200 dollár készpénzt nyújtottak át neki, még az összejövetel befejezte előtt! Senki nem beszélt arról, hogy mit tett; ő is csak csendben ült a helyén a gyülekezetben. Mégis odament hozzá valaki, és megajándékozta Isten vezetése szerint.
    Ez a dolog igazán működik! Az Ige megemlíti, hogy Isten az Ő népe dicséretei között lakik (lásd Zsolt.22,4), és ha mi dicsérjük Őt, Ő érvényt szerez jogainknak (lásd Zsolt.9,1-5). Engem úgy vezetett, hogy a 118. Zsoltár alapján vigyem Hozzá a dicséret áldozatát. Tanulmányozzuk most együtt ezt a zsoltárt. "Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme! Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme! Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme! Mondják hát, akik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme! Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr. Velem van az Úr." Mire ehhez az utolsó kifejezéshez érek, szinte kiáltanom kell! Az Ige kijelenti, hogy ha Isten a te oldaladon áll, egyik ellenséged sem jár sikerrel (lásd Róm.8,31).  "Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember? Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre. Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni. Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni. Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém őket. Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém őket. Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövistűz." A "tövis" szó küzdelmet, viszályt jelent. "...mert az Úr nevében elvesztém őket. Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem. Erősségem és énekem az Úr, és Ő lőn nékem szabadulásul. Vigasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobb keze hatalmasan cselekedett! Az Úrnak jobb keze felmagasztaltatott; az Úrnak jobb keze hatalmasan cselekedett!" Természetesen Jézus az "Úrnak jobb keze".
    Mikor a fentieket teszed, Jézust dicséred. "Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit! Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak. Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat! Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon. Magasztallak téged, hogy meghallgattál és szabadításomul lettél! A kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt! Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!" Valószínűleg rengetegszer hallottad már ezt az utolsó verset, de a jelentőségét csak az egész zsoltár mondanivalójának fényében értheted meg teljesen. "Oh, Uram, segíts most; oh, Uram, adj most jó előmenetelt!"
    Itt is, akárcsak az 5Mózes 26-ban, ezt mondod az Úrnak: "áldj meg minket bőséggel!" "Áldott, aki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok! Isten az Úr, és ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához. Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme!"

    Amikor ilyen módon, mintegy Isten dicsőítéseként kezdesz adakozni, történik egy s más az anyagi életedben. A dicséret rendkívül hatásos eszköz Isten erejének felszabadítására, az adakozás törvényével kombinálva pedig egyenesen verhetetlen! Az Isten dicsőítéseként végzett adakozás nem a szokványos megtérülést hozza. Dávid nagyon magasra emelkedett ilyen módon: juhászfiúból Izrael királyává lett. Gondolod, hogy Isten gyönyörűségét leli a nyomorban? Olvasd el a héber szöveg egy szó szerinti fordítását vagy egy magyarázó fordítást, és nézd meg, milyen óriási összeget áldozott Dávid a templom építésére. Dollármilliókról volt szó! Dávid jómódú ember volt, a Biblia bizonysága szerint Isten szíve szerint való. Mit gondolsz, honnan nyerte a gazdagságát? Ábrahám, Izsák és Jákob Istene adott neki erőt a meggazdagodáshoz. Az előbb arról beszéltünk, hogy milyen különböző területeken gyarapíthatod a mennyei bankbetétedet. Azonban olykor még kombinálhatod is ezeket a módszereket, hogy még nagyobb áldásban részesülj.

    Emlékszem, egy prédikációsorozatom előtt Isten kijelentette, hogy elérkezett a szolgálatom fordulópontja. Azon tűnődtem, vajon úgy érti-e, hogy a csőd irányába fordulok? Az első este nyolcan jöttek el, és összesen 4,25 dollárt adakoztak. Eléggé zavart a dolog, így hát az Úr elé álltam, és megkérdeztem, mit tegyek. "Bennem higgy!”- válaszolta, majd felnyitotta a szememet az Ige néhány igazságára. A körülmények elkezdtek javulni, de aznap este a gyűjtés még mindig nem haladta meg a 33 dollárt! Arra gondoltam, hogy hazaküldöm a feleségemnek, de az Úr szólt hozzám: "33 dollárból nem fogod kifizetni a számláidat. Hiszed, amit a tizedről mondtam? Hiszed, hogy Jézus az, Aki tizedet vesz tőled az imádás céljára? Ha hiszed, akkor ezt tedd: adj tizedet a neked szükséges teljes összeg után, és várj a szolgálat következő gyűjtéseire! Ez a 33 dollár éppen meg is felelne tized gyanánt" -fejezte be.
    Ettől a pillanattól fogva rajtam múlt, hogy mihez kezdek az összeggel. Hitre volt szükségem, hiszen az a pénz az enyém volt. Az Úr nem azt kérte, hogy előre fizessem be a tizedet, hiszen akkor a tizedkötelezettségem csak 3,30 dollár volt. Azt kívánta tőlem, hogy adakozás által dicsőítsem Őt mindazért, amit vártam tőle, s én pontosan így is tettem. A tizedfizetést, az Istent dicsőítő adakozással egyesítettem, és az Úr minden módon megáldotta az összejöveteleket. Nyolc emberrel kezdődött, de péntek este már szó szerint az ablakban is ültek, olyan kevés volt a hely. Anyagi áldás szempontjából is az addig tartott legeredményesebb összejövetelek voltak. Dicsőség az Úrnak! Tudod látni azokat az áldásokat, amelyek elérhetőek ezekben?

    folyt. köv....

    - Kenneth Copeland -
    Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com
    Olvasottság: 10195
    Küldés (0)add comment

    Szólj hozzá Te is!
    Kérjük, hogy jelentkezz be, ha hozzá kívánsz szólni. Ha még nincs fiókod, akkor regisztrálj!

    busy
     

    Facebook