HÁZASSÁG 21.

Új ’tömlő’

És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; különben az új bor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni. – Márk 2,22

Amit Jézus a Lukács 5,36-ban mond, az érvényes a házasságra is. A példázat szerint: „senki sem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz, mert különben az újat is megszakasztja, és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt.” Az új nem illik össze a régivel. Mi a megoldás tehát? „Senki sem tölti az újbort ó tömlőkbe, mert különben az újbor megszakasztja a tömlőket...” Szakadást okoz.

Az anyós megmutatja az új feleségnek, hogyan kell összehajtani a ruhákat, annak ellenére, hogy nem kérte, és hogy hogyan rendezze a fazekakat és edényeket. Ott van az após, akit szintén senki nem kért meg, hogy tegyen bizonyos dolgokat. Túl sok részt akarnak vállalni, ami már alkalmatlankodás. Próbálják az újat a régibe tölteni. Nem akarják elengedni a felnőtt gyermekeiket. Nem akarja elengedni a kisfiát, hogy férfi legyen, hogy saját, önálló családja legyen. Mit kell ilyenkor tennünk?

A 38-as versben van a válasz: „Hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni…” Új tömlőkbe, és így mind a kettő megmarad. Szükséges, hogy új család jöjjön létre. Új otthon, új élethelyzet. Hogyan történjék ez? A válasz erre a következő: annak a mintájára, ahogy Krisztus és a Gyülekezet teszi.

Ezt mindegyikünknek magának kell a saját életére nézve megtenni. Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma házasság. Ilyen értelemben mindenkinek ki kell munkálnia a saját boldogulását. És nem jó, hogyha ebbe a régi családok bele akarnak avatkozni. Ez egy új család! Jelszó: – Hagyd el és ragaszkodj!

Amikor másfél évtizede visszaköltöztünk a szüleim házába, nem ismertük az idevonatkozó igéket. De a bensőnkben tudtuk, hogy a tetőtérben kialakítandó lakrésznek külön bejáratúnak kell lennie. Isten bölcsessége volt ez, elkerülendő a súrlódásokat.