gototopgototop

Mennyeihír

  • сувениры оптом Киев
  • футболки оптом
  • посуда оптом
  • Ma 2018. július 21, szombat, Dániel és Daniella napja van. Holnap Magdolna napja lesz.

    Blog

    Témák a keresztény élet mindennapi dolgairól

    Három borzasztó álom

    Szerkesztő: Papp Miklós
    Papp Miklós
    Papp Miklós még nem írt magáról.
    A felhasználó nem elérhető.
    szept. 17 Témakör: Apró történetek

    Azt álmodtam, hogy a Pokolban vagyok. Piros tűzfény világította meg a sátánnak irtózatos arcát, aki valami emelvényen elhelyezett trónuson ült. Körülötte elvetemült szellemek voltak a föld minden országából és vidékéről, akiknek cselekedeteikről, valamint sikereikről és balsikereikről kellett számot adniuk. Rémülettel voltam közöttük, mindent figyelve, anélkül azonban, hogy ők engem megláttak volna. Hallottam közléseiket és minden mozdulatukat megfigyeltem.

    Egy gonosz lélek az emelvény felé közeledett és azonnal megsejtettem, hogy az illetőnek külön feladata volt énreám leselkedni, és engem üldözni. Örömmel láttam azonban, hogy a pokoli fenség elé húzódozva és félelemmel közeledett, mint egy kutya, aki fél gazdája tekintetétől és verésétől.

    A sátán így szólt hozzá:

    –  Rendesen jó hírekkel jössz, mit hozol most?

    –  Veszteséget kell jelentenem, veszteséget! – jajveszékelt az ördög, elrejtve arcát a kezeiben.

    – Veszteséget? - ordított a fősátán - megint veszteséget! - és irtózatos fenyegetést hallatott.

    –  Hatalmas parancsolóm - mondta a gonosz szellem - nem én vagyok az oka! A rám bízott ember a Jézust imádók gyülekezetében járt és ott üdvözült.

    Irtózatos átkozódás rengette meg most a Poklot, úgyhogy még az ördögöket is félelem és iszonyat szállta meg.

    – Ha már nem akadályozhattad meg, hogy a gyülekezetbe járjon, kötelességed volt őt ott elaltatnod, hogy csak formákkal és ceremóniákkal érje be!

    – Hiszen tudom – felelt alázatosan a máskor gőgös ördög – mindent elkövettem, amit csak lehetett. Nehézségeket okoztam az üzletben, hogy a boltját el ne hagyhassa; rosszulléttel akartam otthon tartani; mondtam neki azt is, aki ad magára valamit, nem járhat ilyen gyülekezetbe, és hogy a kereskedésnek is árt az. De egyik gyermeke vette rá, hogy járjon oda.

    –  Miért nem mentél vele? - szakította félbe a Sátán.

    –  Ezt is megtettem, de a termet imádkozó emberek töltötték meg, és noha sokan voltunk ott a te legnagyobb démonjaid közül, erőtlenek voltunk, mert a prédikátor Szent Szelemmel volt megtelve.

    –  És már egészen kívül van az az ember a mi hatalmi körünkön? – kérdezte a sötétség fejedelme.

    –  Jelenleg nem kezdhetek vele semmit. Nappal egyre az Istenben való öröméről beszél, éjjel meg álmait tölti be ez az öröm. Káromlásokat súgtam neki, vagy tisztátalan jeleneteket mutattam neki álmaiban, de akár ébren, akár alva undorral fordult el és csak Jézust dicsérte.

    Ezzel ismét kimondhatatlan káromlások hangzottak el minden oldalról Pokol-szerte. Amikor egy kissé lecsillapodtak, folytatta a démon.

    –  És ami a legrosszabb, ő más embereket is odahív a gyülekezetbe, sőt maga is tart összejöveteleket, és ott már többen üdvösséget is nyertek.

    Megint irtózatosan elkáromkodta magát a vén sátán. Mind hangosabban ordított:

    –  Elég, hogy ezt az embert is elveszítettük, de hogy még másokat is elragadjon tőlünk, annak semmiképpen nem szabad megtörténnie. Mit javasolsz hát?

    –  Adj időt parancsolóm, adj időt!

    –  Tizenkét hónapot adok! – ordította a sátán. - 12 hónap elteltével idevárlak azzal a jelentéssel, hogy elfordult Istentől. Ha nem, akkor…

    Nem hallottam végig a fenyegetést, mert a rémülettől felébredtem. Noha nem vagyok ideges, egész testem reszketett és hideg verejték lepett el. Miután Isten kegyelmébe ajánlottam magamat, körülbelül egy óra múlva ismét elaludtam.

    Álmomban ismét a sötétség birodalmába találtam magamat a gonosz szellemek között, mint elrejtett megfigyelője e jeleneteknek. Úgy tetszett, hogy a kitűzött 12 hónap lejárt és figyeltem annak az ördögnek megjelenését, aki az én megrontásomra volt kiküldve. Az felemelkedett a gyűlésben, amire a sátán odakiáltott neki:

    –  Nos, mit értél el? Mi hírt hozol? Sikerült-e a rád bízott szellemet elfordítanod Istentől?

    – Még nem – felelte a démon – de van reményem.

    – Ugyan! Megbukott?

    – Nem éppen, de az első szeretete odavan.

    –  Jó, jó! - mondta a sátán – Mondd el, hogy mivel tetted ezt, hogy a többiek is tanuljanak belőle.

    –  Először – felelte a démon – egyáltalán nem tudtam hozzáférkőzni; úgy látszott, hogy kétségbe kell esnem és a színteret el kell hagynom, annyira telve volt örömmel, szeretettel és Szent Szelemmel. Egyik kísértést a másik után próbáltam meg, de mind hiába volt. Egy napon egy testvére és annak munkálkodása ellen súgtam be neki valamit és emberem erre felfigyelt.

    –  Jó volt, folytasd! –  szólt a Sátán.

    – Azután mindazok ellen gerjesztettem benne ellenállást, akik másképpen gondolkoztak, mint ő, úgyhogy mindannyiukban talált valami hibát és most már nagyon buzgó a saját feje szerinti munkálkodásban. - így beszélt mosolyogva a démon. - Most már nem vonz annyi lelket, szavai elvesztették erejüket és habár olvassa a Bibliát, mint azelőtt, mégis elvesztette az örömet, az erőt és a keresztény társaival való közösséget, akiket ő imáiban hordozott.

    –  Jól van – mondta erre a Sátán –, jól van! Amit nem lehetett elérni egy csapásra, lassanként lesz meg. Még 12 havi időt adok. Ne sajnáljuk az időt és a fáradtságot, csak célt érjünk.

    A démon meghajolt és én felébredtem. Vajon tényleg olyan az én állapotom, amilyennek a démon ecsetelte?

    A szobám mintha gonosz szellemekkel telt volna meg, de én fennhangon imádkoztam az Úr Jézushoz. Nyugodtabb lettem, a békesség visszatért a szívembe. Miután még egy ideig imádkoztam, újból erőt vett rajtam az álom és még egyszer részt vettem ugyanabban a jelenetben, a pokolban. A sátán ott volt követeitől körülvéve s láthatatlanul meghallgattam a saját szellememről folyó szörnyű tárgyalást. Ismét megismertem azt a démont, melyet már két ízben láttam; ott állott a sátán trónusa előtt és irtózatos káröröm volt a tekintetében, amikor teljes meggyőződéssel jelentette:

    –  Minden rendben van, uram, minden rendben van, önmagát teszi már első helyre Isten helyett! Saját magának adja a dicsőséget.

    –  Jól van – mondta a Sátán –, hogy cselekedted ezt? Mondd el!

    –  Már egy esztendővel ezelőtt jelentettem, hogy az első szeretetet elveszítette és különleges tanításokban merült el. Szívében kevés szeretetet táplált és testvérei irányában szűkkeblű lett. Ha a gyülekezetben nem minden az ő ízlése szerint történt, sértésnek vette és elégedetlen volt. Ha nem neki engedték át a vezetést, eltávozott. Úgy vélte, hogy Istennel rendben van, de bensőleg meghasonlott testvéreivel. És mert nagymértékben elhanyagolta a szeretetet, az imát, nem lelve benne már azt az erőt és örömet, mint azelőtt, elgyengült a kísértések irányába és mindinkább elvakította az önszeretetet. Így Isten már nem mutathatta meg előtte benső állapotát, mivel nem vett magának arra időt, hogy a belső hangra figyeljen. Mind gyakrabban maradt ki a gyülekezetből és most egészen elhagyta a közösséget. A lelkek megmentése iránti buzgósága régen eltűnt, ellenben egy ember-baráti munka iránt érdeklődik, amelyben dicsőséget arat és most tényleg…

    – Visszaesett!!! - üvöltötte ezer meg ezer hang.

    – Jó, nagyon jó, igazatok van szolgáim! - mondta a Sátán olyan nevetéssel, amilyenre csak ördög képes. - Istennek is időre van szüksége munkálkodására, így nekünk is kell idő a mi munkáinkra.

    – Igen, mi is elmegyünk, és hasonlóképpen járunk el – mondogatták ismételten. - Ha megtérnek is az emberek, visszaesésüket munkáljuk!

    – Csak észre ne vegyék! – tette hozzá a Sátán. - Válasszátok el társaiktól, és Jézustól és az Ő tanításaitól is el fognak távolodni! Irányítsátok szemeiket saját fáradozásukra. Mondjátok a buzgóknak, hogy a tömegben elvesznek, jobban ki kell válniuk, és érvényesülniük! Azután, ha a keresztény társaiktól elválasztjátok őket, könnyű dolgotok lesz. Ők nem fogják magukat visszaesettnek tekinteni, csak azt fogják észrevenni, hogy már teljesen elveszettek. És mindezért Istent fogják okolni!

    Ezekre a szavakra olyan diadalmi üvöltés hangzott a pokoli birodalomban, hogy megrendülve ébredtem fel harmadszor. Most már nem tudtam többé elaludni. Borzasztóan megijedtem a sötétségben megrontásomra kieszelt tervtől. Minden elébem tárult. Felismertem, hogy a különben annyira hazug démon felőlem sok igazat mondott. Igaz, az első szeretet kihűlt bennem és elhagytam Jézus tanítványainak közösségét. Sokak irányába bizonyos keserűséget tápláltam szívemben. Erőszakos és amellett tisztelet- és dicsőséghajhászó lettem. Tovább ez így nem maradhat. A pokol fölöttem ne diadalmaskodjon! Milyen borzasztó lenne, ha az ördög legyőzöttségben tartana, milyen rettentő hideg a számítása és megdöbbentően szomorú az én hűtlenségem Jézus felé, mily erősek a bűn láncai! Ez és még sok minden rémítő világossággal tárult fel előttem s felkiáltottam:

    –  Uram, elvétettem! Bocsáss meg nekem! Tisztíts meg a kiontott véredért!

    Felkeltem a sötétben, felöltözködtem és az éjszaka hátralévő részét térden állva, imádkozva töltöttem, és az Urat dicsértem. A hűséges Pásztor látta könnyeimet és meghallgatta fohászkodásomat. Újból megbocsátotta minden bűnömet. Békességemet újból megtaláltam a Bárány vérében. Lemondtam az Isten akaratának meg nem felelő törekvésemről és buzgólkodásomról. Még ugyanazon a napon újból csatlakoztam hűtlenül elhagyott közösségemhez. A többiek irányában észlelt keserűség eltűnt szívemből; Jézus szeretete újból győzött. Immár ebben a szeretetben pihenek ismét, ebben találtam új erőt. Az ellenség így nem tehet kárt bennem. Arra kérem az Urat, hogy tegyen mindig tökéletesebbé a szeretetben és tartson meg hűségesen kegyelmében holtomig; igen, amíg odafenn trónja előtt arcomra leborulva alázattal imádhatom Őt mindörökké. Ámen.

    Ha szeretnél kikerülni az ördög csapdáiból, és szeretnéd befogadni a szívedbe Jézust, akkor nincs annál jobb alkalom, minthogy tedd meg most!

    A Biblia tanítja: a hitünkről megvallást kell tennünk. Ezért az imát ne csak magadban mondd el, hanem mondd ki hangosan.

    Drága Mennyei Atyám, Jézus nevében jövök Eléd. Azt mondod az Igében: „Ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz.” (Róma 10,9)

    Hiszem a szívemben, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.

    Hiszem, hogy Jézus meghalt az én bűneimért.

    Hiszem, hogy Jézus feltámadt a halálból, az én megigazulásomért.

    Kérlek Jézus, legyél az én Uram!

    Kérlek Jézus, legyél az én Megváltóm!

    Kérlek Jézus, legyél az én Gyógyítom!

    A Te Igéd szerint: „Szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” (Róma 10,10)

    Én hiszem a szívemben, és most a számmal vallást teszek a hitemről:

    Jézus az én Uram!

    Jézus az én Megváltóm!

    Jézus az én Gyógyítóm!

    Meg vagyok váltva!

    Köszönöm, Úr Jézus, az örök életemet! Ámen.


    Kategóriák: szeretet, keskeny út, pokol, álom
    Olvasottság: 1797
    Értékeld a bejegyzést
    1 szavazat

    Hozzászólás

    Facebook