33. HÁZASSÁG

Fedezd fel a párod

A párod teljesen egyedi, megismételhetetlen lény, különle­ges egyéniség, egy külön kis világ. Isten minden házas ember­nek adott egy olyan társat, aki minden benső tulajdonságát ismeri, szereti őt, és a szükségleteit kielégíti.

De neked fel kell őt fedezned! Őt kell felfedezned, és nem valaki mást! A mélyebb megismeréshez szinte nélkülözhetet­len az időnkénti kiadós beszélgetés, ami esetenként új fejeze­tet is nyithat a kapcsolatotokban.

33. HÁZASSÁG

Fedezd fel a párod


Távozz a gonosztól és cselekedjél jót; keresd a békességet és kö­vesd azt. – Zsoltár 34,14

A változás feltételezése nélkül nehéz lesz elfogadnod és di­csérned a társadat. Ehhez hitben már olyannak kell tekintened őt, amilyennek szeretnéd látni. A hit szemei mindig a célra néz­nek: „Mivelhogy nem a láthatókra tekintünk, hanem a látha­tatlanokra..., Mert hitben járunk, nem látásban” (2Kor. 4,18; 2Kor. 5,7) Minden a te hited szerint fog történni! Ahhoz, hogy el tudd fogadni a párodat, és hálát tudj adni érte Istennek, meg kell szabadulnod a negatív gondolkodástól, még mielőtt a pozitív irányú változást látnád. (Róm. 12,2)

Az elismerés kifejezése és annak mind magasabb szintre való fejlesztése egyaránt fontos. Azzal is elismered a párodat, ha érdeklődést tanúsítasz a munkája vagy a hobbija iránt. Én örömmel veszem, ha a feleségem kérdezősködik, hogy éppen mivel foglalkozom. Van egy kevésbé ismert mondás: ‘az a család, amely együtt játszik, együtt is marad’. Ha tehetjük, ne csak dolgozzunk, hanem játszunk is együtt!

A párod teljesen egyedi, megismételhetetlen lény, különle­ges egyéniség, egy külön kis világ. Isten minden házas ember­nek adott egy olyan társat, aki minden benső tulajdonságát ismeri, szereti őt, és a szükségleteit kielégíti.

De neked fel kell őt fedezned! Őt kell felfedezned, és nem valaki mást! A mélyebb megismeréshez szinte nélkülözhetet­len az időnkénti kiadós beszélgetés, ami esetenként új fejeze­tet is nyithat a kapcsolatotokban. Sok házaspár csak jelenték­telen dolgokról beszélget. Pedig mély párbeszédre van szükség ahhoz, hogy megosszuk az örömöket, fájdalmakat, sikereket, és hogy szóba kerüljenek a fájó pontok, megoldatlan problé­mák is...

Amikor a gyermekedet a szülőkkel szembeni udvariasság­ra tanítod, újra meg újra vizsgáld meg magad: vajon te kedves és figyelmes vagy-e a pároddal? Ne feledd, a gyerme­ked többet sajátít el a példamutatásodból, mint az intő szavaidból. Gon­dold csak át: a párodnak is juttatsz annyi sze­retetet, mint egy betérő vendégnek? Figyelj rá, hogy a szeretteidnek ne csak szeretet-morzsák jussanak. Szeresd ő­ket nagyon-nagyon, amíg teheted!